Kemény munka a rendezvényszervezés

Szeretek szervezkedni, már gyerekkorom óta megvan bennem ez a szenvedély. Ebben az esetben én most bulikra, koncertekre, rendezvényekre gondolok, nem arra, hogy szeretek mindenbe beleszólni és irányítani mások életét. Na, ez nagyon távol áll tőlem. Én a bulikra gondoltam most. Már általános iskolában is én szerveztem meg a karácsonyi és farsangi bulikat az iskolában, amikor már felsős voltam. Utána a középsuliban is tagja lettem a diákönkormányzatnak a sulimban, ahol csomó mindent szerveztünk sulin belül, nagyon élveztem. Az egyetemen végül ezt már nem csináltam, mert nem kedveltem azokat, akik ebben a körökben mozogtak. Túl sokat gondoltak magukról, nagyon egy véleményen voltak arról, hogy ők itt a királyok és hogy mindent megtehetnek és majd minden úgy lesz, ahogy ők gondolják és megszervezik. Ráadásul sajnos az egyetemi élet sem jött be nekem annyira, így próbáltam minél kevesebb időt ott tölteni és hallgatni a sok fura diáktársam agymenéseit.

Inkább máshol kerestem erre lehetőséget, mármint arra, hogy szervezni tudjak programokat. Találtam egy nagyon menő álláshirdetést, koncerteket, rendezvényeket kellett megszervezni. És elég volt hozzá az is, ha csak heti 20-25 órában tudja valaki csinálni. Na, ez nekem tökéletes volt, tekintve, hogy azért nekem ott volt az egyetem, be kellett járnom órákra és a vizsgákon is teljesítenem kellett. De volt azért szabadidőm, amit szívesen fordítottam volna erre, úgyhogy rögtön jelentkeztem is. És fel is vettek.

Azóta is itt dolgozom, igaz, már főállásban. Itt van lehetőség arra is, hogy valaki a ranglétrán feljebb jusson, ami nekem az évek alatt elég jól ment, nagyon jól haladok és büszke vagyok magamra. Szeretem a kollégáimat, szeretem a munkámat, szeretem, hogy új arcokat ismerhetek meg, beleláthatok új dolgokba és minden nap még jobban fejlődhetek abban, amit csinálok.

Találkoztam így már néhány kedvenc zenekarommal, megismertem külföldi rendezvényszervezőket, részt vettem már külföldi eseményeken, fesztiválokon, és mit ne mondjak, nagyon jó érzés, hogy ilyen fiatalon már rengeteg helyről pozitív visszajelzést kapok arról, amit csinálok.

Igaz, én ezt nem iskolában tanultam, nincs róla papírom, azonban széleskörű ismeretségem van, ismerek olyan embereket, akiket ilyen körökben jó, ha ismer az ember. Kapcsolatokat építettem ki, amik nagyon sokat segítettek abban, hogy elérjek oda, ahol jelenleg tartok. Szerintem ebben a szakmában a kapcsolatok kiépítése az egyik legfontosabb tényező. Hiába végeztél el különböző iskolákat és van róla hatszáz féle papírod, ha nem tudsz sehol munkát kapni, mert senkit nem ismersz. Itt bizony szükség van arra, hogy valaki valahova beajánljon Téged, hogy ismerkedj, hogy aztán bennfentes legyél és végül olyan bulikon dolgozhass, amiről mások csak álmodnak. Nekem ez sikerült, és nagyon büszke vagyok magamra. És nagyon örülök annak is, hogy nem adtam fel az álmaimat és nem olyasmit csinálok, amit utálok.